Az 1900-as évek elején New York egyik nyomdájában a magas páratartalom miatt rendszerint eldeformálódott a papír, az elformátlanodott papíron pedig elcsúsztak a több fázisban felvitt festékrétegek.
A város legnépszerűbb, színes, szatirikus hetilapján, a "Judge"-on az illusztrációk így szellemképesek lettek, és emiatt sokszor a poén megértése lehetetlen volt.
A nyomda a gépeket karbantartó céghez fordult, ahol abban az időben Willis Carrier már alkalmazásban volt. Ő kapta a feladatot, hogy ezt a problémát megoldja. Meg is oldotta.
:)
Az általa tervezett gép alacsony páratartalmat és hőmérsékletet tudott tartani.
A színházak az elsők között, a '20-as, '30-as években kezdték el használni a légkondicionáló berendezéseket, így nyáron a színházak és filmvetítő házak a leghűvösebb helyek közé tartoztak.
A klimatizálás elterjedése előtt azok a gyárak, cégek, ahol a forróság miatt képtelenség volt dolgozni, lelassították vagy szüneteltették a nyári munkavégzést. A vezetőség, a kormány is tartott nyári szünetet emiatt.
Az oktatásban is a nyári szünet a nagy melegnek köszönhetően lett hagyomány - ez viszont megmaradt a klímaberendezések elterjedésével is.